Gyanús vagyok? Mert manapság mindenki gyanús, aki túl őszinte. Már rég elszoktunk attól, hogy valaki ott hagyja nyugodt életét, biztos egzisztenciáját a köz szolgálatáért. Miért? – kérdezték néhányan, amikor elfogadtam a felkérést, hogy Kaposváron független jelöltként induljak a polgármesterségért.

 

Eddigi sikereim egyik titka, hogy mindig képes voltam „kilépni” az adott szerepkörömből, s ugyanazt kívülállóként is megtekinteni. Erre mindig megtanítottam munkatársaimat is, hiszen hiába dolgozunk akár napi 10-12 órát, teszünk meg minden tőlünk telhetőt, ha azok, akiknek az eredményeket látniuk kellene, mégis valami rosszat tapasztalnak.

 

Ráadásul ez a politikai szerepvállalás nagyon más, mint a korábbi életem, hiszen a hatalmasok olyan körülményeket alakítottak ki, hogy szinte semmi nem az, ami. Minél fontosabb egy ügy, annál több hazugság veheti körül. Akkor most miből is kellene kilépnem? Nem a politikai szerepkörből, hiszen most még csak kampány van – bár ordas körülmények között –, hanem a nyugodt életből. Nem tudok azonosulni a politika mai „kultúrájával”, nem akarok eltanulni a hatalmon lévőktől semmi rosszat. Hiszen azt látom, tapasztalom, hogy itt valami nagyon nincs rendjén: valakik, akiket tömegek választottak meg, már régóta nem őket szolgálják.

 

Temérdek a hazugság, a palira vétel.
Számonkérésre fenyegetés,
elszámoltatásra ámítás,
tettenéréskor az elhallgatás a válasz – soroljam még?
Vannak még vakon hívők, de mutassuk meg a látni nem akaróknak, hogy milyen is a való élet Magyarországon, Kaposváron!

 

Az igazi kontrasztot külföldről hazatérve látni igazán. Ebből lett elegem. Ha nem is teremthetek minden kaposvári számára tökélyt, a kettősségeket el kell törölni! Elég volt, hogy egy bizonyos kör milliárdokat nyerhet, miközben az iskolák gyalázatos állapotúak, az utcák koszosak, az utak kátyúsak, városunkban a felesleges beruházásokon idegenek dolgoznak, a civileket üldözik, az orvosok és más szakemberek elmenekülnek – miközben a vezetés a saját dicsfényében tündököl.

 

Elég volt ebből, valakiknek, valamikor tenni kell ez ellen. A 25 éve hivatalába betonozott első számú vezetővel szemben most adódik először lehetőség: a teljes összefogás elé – hangsúlyozom: elé, nem mögé, nem mellé, hanem elé! – lehet állni. És igen, most itt van végre a lehetőség arra, hogy leváltsuk Szita Károlyt.

 

Ehhez arra is szükség van, hogy ne dőljünk be az ellenzéki oldalon egymást még mindig kifütyülgetőknek. Szép kis „játék”… Bíróból viszont sok van, s reméljük, hogy ők jól látnak a pályán. A bírók október 13-án a választók lesznek, ők élhetnek a jogukkal, és egy napra kiléphetnek nézői szerepükből, ahova igen drágán kapták már a jegyet. Nem szabad sajnálni az időt, mindenki menjen el szavazni!